A remény március 11-én foszlott szét, amikor Cipő szíve örökre megállt, de a Republic tagjai úgy döntöttek, a zenekar élete nem állhat meg. Tovább zenéltek, megvívták a saját harcaikat, és az elmúlt 24 évre emlékeznek.
- Az, hogy a huszonharmadik után van huszonnegyedik születésnapunk, azt jelenti, még talpon maradtunk, és tudjuk folytatni a zenélést - kezdi Nagy László Attila, a zenekar dobosa. - A mi fejünkben semmiképpen nem fordult meg, hogy nincs tovább, de voltak, akik tavaly március-április környékén egy lyukas garast sem adtak volna a zenekarért - mondta a dobos, aki őszintén bevallja, nehéz évet zárnak, hiszen egy szörnyű tragédiával kellett megbirkózniuk.
- Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnánk rá, és tavaly számtalan nehéz döntést kellett meghoznia a zenekarnak. Mindig úgy gondolkodtunk, mit szólna hozzá Cipő? Az a legfontosabb, hogy legyen erőnk továbbvinni az ő emlékét, és azt a tüzet, amit ő képviselt az együttesben - mesélt az elmúlt egy évről Attila, aki még most sem tud könnyek nélkül beszélni Cipőről. Nemcsak egyszerűen a zenész-énekest veszítette el, hanem gyermekkori barátját is.
- 34 évig együtt zenéltem Cipővel, gyerekkorom óta ismerem. Igazán elbúcsúzni nem tudtam tőle, mert az utolsó pillanatig hittem abban, hogy fogunk még együtt zenélni a színpadon. Amikor kórházba került, mindennap meglátogattam, amikor csak tehettem, volt, hogy naponta kétszer is... Legutóbb a sírjára egy kis papírból hajtogatott hattyút vittem ki - árulta el Attila, aki a Republic-dalokkal fűszerezett zenés komédia, a Hattyúdal premierjén kapta a kis ajándékot a József Attila Színházban futó darabban közreműködő súgótól.
A hír folytatása a Blikk.hu-n olvasható!